A rejtélyes város
1.rész
   
      1

Volt idő mikor a városban mindenki nyugodt volt. Nem voltak balhék, és mindenki adta a jóembert! Megcsinálták aznapi dolgaikat, aztán beültek a kocsmába inni egy-két felest .Mára azonban ez gyökeresen megváltozott. Többen különösen „átalakultak” érzelmileg. Ennek az lett az eredménye hogy mindenki megutált mindenkit.
Szar ügy. Máshol ilyen nincs. De ebben a koszfészekben minden volt már, a fagylalt kocsi kirablástól a terrortámadásig.
Az ember felteszi a kérdést hogy vajon miért maradnak a városban, sőt, miért költöznek be?
Azt rebesgetik él valamiféle kísértet a város határában ami idevonzza az embereket. Faszság. Ki az  a hülye aki ezt beveszi? Bár van benne valami, mert kétszer annyi ember él a városban mint öt évvel ezelőtt. 
Scott hazafelé tartott a kocsmából hajnali kettő körül. Habár érdekes, mert tizenegykor a városban minden kocsma bezár. Szédelegve tolta a biciklit maga előtt és magában motyogott. Scott- ról az a hír járta hogy hamarosan meghal, mert annyit iszik mint egy hülye. Többször bejelentették a halálhírét a helyi újságokban, közben semmi baja se volt. Legutóbbi eset volt a legnevetségesebb  amikor Scott- ot egy árokban találta meg egy helyi faszfej, aki amint meglátta Scott testét már rohant is a szerkesztőségbe. A vicces az egészben az hogy mire kiértek a mentők és az újságírók, Scott már nem volt ott. Az út végére nézve látták lekanyarodni egy sarkon. A legdurvább dolog az egészben az hogy a fickót aki bejelentette Scott halálát azt másnap reggel ugyanabban az árokban találták fejvesztve egy rozsdás 28-assal.
Szintén szar ügy.
Scott ránézett a csuklóján lévő órájára és hajnali három órát látott.
 Na bassza meg!- gondolta - Az asszony megint jól lefog baszni mert ittam egy keveset.
Folytatta útját hazafelé a sötét úton. Mintha figyelné valaki…

      2

Másnap reggel Dr. Norton fölkelt felvette az öltönyét és fáradtan elindult be az orvosi rendelőbe elvégezni a műszakot. Jobban unta ezt a munkát mint bármi mást egész életében. Azt a sok vén faszt ellátni, nemcsak fáradtságos volt, de idegileg is kivan tőle.
Talán ő volt a legértelmesebb ember abban a városban, ami nem nehéz. Többen mondták hogy költözzön át egy másik városba ahol nyugta volna és lenne életkedve is. Igazából ő sem igazán érti mit keres még abban a városban. Sok az idióta az biztos, de valamiért mégis úgy érzi hogy ott kell maradnia. Talán azért mert ott született és ott is akar meghalni. Erre lehet hogy nem kell sokat várnia, mert a város eléggé szeszélyes.
Norton, beszállt a Ford- ba  és gyújtást adott. A kocsi nem indult.
 A kurva anyját!- gondolta és kiszállt. Gyalog kell mennie 8 kilométert…na azt nem. Felhívja a nővérkét és beteget jelent. Elővette a telefonját és tárcsázta a számot.
Kicsöng.
Csöng.
Senki nem veszi fel.  
Norton újratárcsázott.
Ismét semmi.
 A rohadt életbe- gondolta – mit csinálhat odabent az a nő!?
Felnyitotta a motorháztetőt és megnézte mi a gond. Látszólag semmi. De mintha…
 Tegnap nem tankoltam este…a mindenségit!
Úgy gondolta előző nap éjjel hogyha még haza tud menni, akkor reggel még tankolni is tud. Tévedett.
Sajnos gyalog kell elindulnia. Ha nem is a munka miatt indult el, de megakarta tudni hogy a nővér miért nem vette fel a telefont.

       3

Mr. Douglas a rendőrségről kilépve ballagott a kocsijához, kezében az „elbocsátás” papírral. Miután elhagyta a rendőrség területét, visszamutatott és beszólt.
  -  Rohadjatok meg! 
Douglas egész életében rendőr volt. Úgy gondolta nyugdíjig lazít egy kicsit és nem törődik minden piti kis bűn cselekménnyel. Nyugodtan ült a járőr kocsijában egyedül, és falta fánkokat. A lazítás addig fajult míg előtte raboltak ki egy bankot és ő elvileg „nem vette észre a gyanús alakokat”. A rendőrfőnök szerint meg a fánk zabálás jobban lefoglalta mint tenni a kötelességét. Szar ügy. Emiatt úgy repült hogy lába se érte a földet. Harminc év kemény munka után csak úgy kirúgják. Szegény Douglas. Most már csak otthon a televízió előtt tudja tömni a fejét.
Beszállt a szakadt Toyotába és elindult hazafelé. Útközben szidta a főnökét.
  -   Kurva anyja! Na majd megszívatom a mocskot….még hogy kirúg…jövő héten ő is repül. Csak figyelje meg. Úgy fog repülni mint egy kismadár…
Hirtelen elhallgatott.
Fékezett.
Két ember egy nőt fektettek az útközepére. A nő nem volt eszméleténél. Az öltönyös férfi sírt.

      4 
 
Scott szokás szerint az árokban kötött ki. Sokat gondolkodott a dolgon, hogy mostanában sok időt tölt az árokban. Többet mint otthon. Jobb lenne ha végre nyugis lenne az élete és nem kéne innia, de Scott utálja az életét. A nap legjobb része mikor bemegy a kocsmába.
Feltápászkodott, letörölte magáról a koszt majd körbenézett.
  Hol a biciklim? – kérdezte önmagától.
A rozsdás 28-asa rejtélyes körülmények között eltűnt. A támasztéka, amibe kocsmából haza menet mindig megkapaszkodott hogy ne essen össze, és az egyetlen barátja eltűnt.
Scott még mindig szédelgett. Erőt vett magán és elindult hazafelé.

      5

Dr. Norton befordult a sarkon. Meglátta az orvosi rendelőt és úgy érezte, hányni tudna. Ez a koszos orvosi rendelő, ahol már lassan 10 éve szenved. Hatalmas építmény, sárgára festve ott állt. Norton erőt vett magán és elindult a barna rozsdás kerítés felé. Kinyitotta a kaput, majd bezárta maga után. Egyenesen ment majd jobbra fordult, és meglátta a nagy ajtót. Tárva nyitva.
  -  Mi a…?- bement.
Ahogy belépett az ajtón megcsapta a szörnyű bűz. Nyakkendőjét az orrához tartotta hogy elviselhetőbb legyen a szag. Nem sokat segített.
  -  Susan! Itt van?
Nem jött válasz.
Beljebb ment. A váró teremből 3 ajtó nyílt, kijárat, fogorvos és a „Dr. Jack Norton rendelő” táblával ellátott ajtó. Megindult a táblás ajtó felé. Kinyitotta az ajtót. Amint belépett a szobába, a szag erősebb lett. Norton már majdnem hányt a szagtól.
  -  Susan! – szólt.
Ismét semmi válasz.
Mocorgást vélt hallani a számítógép asztal alatt.
  -  Susan, maga az?
Nem jött válasz.
Lassan elindult az asztal felé. Norton szíve a torkában kalapált a félelemtől és az izgalomtól.
Becsukott szemmel ment az asztal felé. Ismerte a járást. Megfogta az asztal sarkát, enyhén jobbra fordult aztán már ott volt az asztal mögött. Kinyitotta a szemeit…

      6

Scott csodálkozott. Eddig egy embert se látott, mióta elindult. Pedig az már jó fél órája volt. Értetlenkedve nézett minden fele. Az Saint David Street-en szoktak játszani a gyerekek. Most sehol sincsenek.
Elballagott a városközponti parkoló előtt. Egy autó se állt a parkolóban, pedig ilyenkor tele szokott lenni.
A játszótéren szintén senki sem volt.
Elment egy Hipermarket mellett. Az ablakok bevoltak deszkázva. Ezen nagyon csodálkozott Scott. Minden reggel két idős hölgy szokott itt beszélgetni, és az ablakok se voltak bedeszkázva, előző nap reggel. Scott odaballagott és benézett a deszkák közötti kis résen. Nem látott semmit. Túl sötét volt odabent.
Tovább indult. Hamarosan haza érkezik.
Ha tudná hogy a deszkák mögül egy szempár figyeli…

      7

Dr. Norton kinyitotta a szemeit. A rémülettől túl tágra nyíltak. Ott feküdt Susan az asztal alatt. Arca véres volt. Egyik kezével Norton felé nyúlt, de nem érte el. Susan szőke haja nyomokban véres volt. Fehér köpenye szintén. Bőre kifehéredett. Nagy volt a vér veszteség.
  -  Jézusom Susan!
Norton kipakolt a szekrényből rongyot és egy üveg fertőtlenítő szert. Beáztatta vele a rongyot, lehajolt és elkezdte tisztítani a sebeket. Eközben Susan ujjai Norton nyakára kulcsolódtak. Erősen elkezdte szorítani.
  -  Susan! Mit művel?
Susan elengedte,
  -  Ne bízzon benne Jack! Ne bízzon…! – Susan hangját nyávogáshoz lehetett inkább hasonlítani.
  -  Miről beszél Susan?
Susan erőtlenül felemelte a fejét és Jack szemeibe nézett.
  -  Ne bízzon benne…
Susan feje nagyot koppant a padlón.
Norton tudta hogy Susan meghalt.
Felemelte és kivitte a rendelőből. Letette az út közepén.
Hallotta hogy valaki csoszog az úton, majd futásnak ered felé.
Norton könnyes szemeivel felnézett és egy kopaszodó szédelgő embert látott.
  -  Úristen! Meghalt?
Norton könnyeivel küszködve bólogatott.
  -  Nagyon sajnálom!
Egy autó közeledett. Megállt. A sofőr kiszállt és odarohant. Csodálkozva kérdezte hogy mi történt.
Norton felállt.
Bosszúszomjasan felnézett az égre.
  -  Elkapom aki ezt tette! Esküszöm az élő istenre! – majd lehajolt és átölelte a Susan élettelen testét.
  -  Tegyük be a kocsimba! Maga Dr. Norton a körzeti orvos. Én Michael Douglas vagyok!
Norton felkelt és bólintott. Kezet rázott Douglas-el.
  -  Én pedig Scott Hamil vagyok!- majd kezet rázott a két férfival.
  -  Valami nem stimmel a városban! Kihaltnak tűnik a város. – mondta Douglas.
  -  Én is észrevettem. Idefele jövet egy lelket se láttam. – válaszolt Scott.
Norton szavára vártak.
  -  Ideje kideríteni mi történik itt.
Megfogták Susan élettelen testét és betették a kocsiba. Majd ők is beszálltak és elindultak.
Az út amint elindultak csak a sötétségbe vezethet, de Jack Norton nem félt a sötétben…

 

 

Oldal: A rejtélyes város I
Félelem történetei - © 2008 - 2024 - remalmok.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat