Látomások

 A remény

 

Diana sétált az éjszakában miközben gondolkodott azon hogy miért pont ő a megmentő. A hold éjjeli világításának köszönheti hogy látott valamit. Diana félt egyedül menni, de tudta hogy nem eshet baja míg meg nem találja amit keres…de mit is keres? Ez a kérdés többször felhangzott benne, de nemtudott rá választ adni. Érezte hogy közel jár a cáljához, de mégse volt magabiztos.

 Mi lesz ha nemsikerül a küldetés?- gondolta magában.

Ha nem sikerül, akkor nem láthatja ujra szüleit. Na és ki lehet ez a George? Ezek a gondolatok rengetegszer megfordultak a fejében.

Diana csak ment egyenesen. Órákig ment az úton. Ám egyszercsak világosságot vélt felfedezni Keleten. Kel fel a nap. „Hálistennek” gondolta magában.

Fáradt volt. Éhes, szomjas. Már lassan 3 napja egy falatot sem evett. Úgy döntött hogy megvárja a napfelkeltét és valahol keres magának egy pihenőhejet. Talán egy közeli falut talál ahova betud menni. Ott még élelem is van.

Pár óra mulva a nap már feljebb emlkedett és végre világos volt. Diana az úton mendegélve nézett jobbra-balra hátha megpillant egy közeli kisfalut vagy ilyesmit. Kevesebb mint fél óra alatt meg is látta a kis falut. Egy nagy tábla volt egy nagy út mellett mejről lekoptak a betük, így nem lehetett látni milyen falu lehet arra. Diana lekanyarodott és egyenesen a falu felé ment.

Hamar elérte a falut. Körbenézve ugyanazt látta amit Denverben. Sok halott, és rongált épületek. Diana még most sem értette hogy hogy lehetnek túlélők.

Hamar meglátott egy élelmiszer boltot ahova rohanva bement. Kivett egy nagy kenyeret ami sajnos már száraz és penészes volt. Nem törődve ezzel odament a chipses zacskókhoz. Felnyitott egyet és tömte magába a vágott krumplikat. Majd odarohant a hűtőhöz amit kinyitott és egyből egy kóláért nyúlt. Miután végzett a fél literes kólával, odasietett a szalámis pulthoz ahonnan egy-két kolbász rúdba kezdett bele. Nem is vette észre hogy amíg ő ezeket a táplálékokat eszegette, egy kövér, ősz haju kalapos ember egy nagy vadászpuskát szegezett rá.

-Ki maga!?- kérdezte a férfi.

Diana nagyon meglepődött. Több mint 3 nap után élő ember hangját hallja. (Habár George-ról nemtudta megállapítani hogy mi.)

-Diana vagyok! Maga él?- kérdezte Diana miután letette a rúd kolbászokat.

-Igen élek mint láthatja. Maga is egy rohadt kisértet?- kérdezte a férfi nyugtalanul.

Diana mégjobban meglepődött e szavak után.

-Nem…én nem vagyok szellem. Talán maga is látott szellemeket?

-Igen! Egy nőről fecsegtek hogy majd jön és mennyek vele. Ezek szerint maga az! De én nem megyek sehova ezt jól jegyezze meg!!

-Nem. Nem kell velem jönnie ha nem akar. Én csupán bejöttem egy kis kajáért mert több mint 3 napja nem ettem semmit.

Diana csak most döbbent rá. Honnan tudták ezek a szellemek hogy ide fog jönni? Diana már semmit nem értett, de nyilvánvaló volt hogy ez az ember kulcsfontosságu lehet a „küldetésben”.

-Mi a neve?- kérdezte Diana.

A férfi letette a puskát.

-James.

-Hogy élte túl ezt a…-Diana nem talált szavakat.

-Egyik este lefeküdtünk a feleségemmel. Elaludtunk, aztán amikor másnap felkeltem, azt éreztem hogy a feleségem…nos…bűzlik. Ritka büdös volt, sose éreztem ahhez hasonló szagot. Először nem értettem mi lehet ilyen büdös. Fel akartam kelteni, de sajnos…nem ébredt fel többé. Amikor kinéztem az ablakon, egy csomó halott embert láttam. Mondhatom elég kellemetlen volt látni azokat a hullákat.

-Szomoru történet. Belátom nekem nem volt ilyen. Egyiknap a szüleimhez tartottam és nem volt ott senki. Miután elmentem onnan, pár perc mulva egy atombomba robbant a közelben. Gyanítom ez ölt meg sok embert.

- Diana. Nálunk nem robbant atombomba, mégis meghallt a feleségem és még sok más ember. Én inkább azt nemértem hogy miért mi éltük túl pont mi? Miért maradtunk életben. Én azt mondom hogy küldetésünk van Diana. Tennünk kell valamit amivel megmenthetjük a világot. Sokáig azt hittem hogy megőrültem és hallucinálom a szellemeket akik azt mondták eljön maga. Na és most ittvan. Tehát van igazság benne. Küldetésünk van…és magával kell mennem Diana.

Diana is látott benne értelmet amit James mondott. El kell végezniük a küldetést.

-Akkor menjünk!- szólt Diana.- Induljunk!

James csodálkozott.

-Máris menni akar? Azt hittem pihenni akar.

Igaza volt James-nek. Teljesen kivolt fáradva. Aludnia kell egyet és másnap kipihenten indulhatnak útnak.

-Rendben van. Igaza van James. Lekell dőlnöm pár órára. Addig maga táskákban csomagoljon össze élelmet ami elegendő egy hosszu útra!

-Már elkezdtem mielött maga betoppant volna. Utasítottak már rá.- mosolygott James.- Oh egyébként itt vanegy szoba ahol ledőlhet. A raktár mellett van.

-Köszönöm James.- mosolygott vissza Diana.

-Szép álmokat!

Diana bement a raktár melletti szobába. A jelenlegi helyzetében nagyszerü volt a szoba. Pihenésre alkalmas csöndes helység.

Diana ledőlt és visszaemlékezett az elmult napokra és rájött hogy nagy szerencse van mellette. Lecsukta a szemeit és hamar elaludt.

Eközben James csomagolta a táskákba az élelmiszer ellátmányt az útra. Miközben csomagolt egy hangot hallott.

-James!

James felkapta fejét és körülnézett. Egy halvány alak tünt fel a szoba sarkában.

-James! Ne felejtse el a megállapodást. Ha látni akarja élve még a feleségét…megkell ölnie Dianát. Nem szabadsikerülnie az ő küldetésének amit azok adtak neki.- ezeket a szavakat egy nő mondta. Nagyon sovány fekete haju volt. Ták barna szemei félelmet keltettek az emberben.

-Igen! Tudom mi a küldetésem, ne ismertesse ujra ha kérhetem. Megvan a tervem, ne aggódjon.

-Remek James! Akkor tegye meg amit kell. Itt az alkalom amíg alszik. Álmában meggyilkolhatja.

-Az nem sportszerü. Kérem ne aggódjon, eleget fogok tenni a kérésének.

-Ajánlom is James…ajánlom.- majd a halvány alak eltünt.

James tovább csomagolta az élelmiszert, eközben egy könnycsepp folyt végig az arcán…

Oldal: Látomások 4.rész
Félelem történetei - © 2008 - 2024 - remalmok.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat